Íjászat - solymászat

Ismét Somogyban solymásztunk!

Aki figyelemmel kíséri a hazai solymász életet az tudjhatja ,hogy december végén mindig találkozót tartunk. 2015-ben sem volt ez másképp, a Magyar Nemzeti Ragadozómadárvédő és Solymász Egyesület a szokott időben december 27.-29.-én rendezte meg a évi rendes Náday Sándor emlékvadászatot Somogysimonyiban.

Az első napon az elhúzódó gyülekező  és az időjárás miatt helyben próbálkoztunk ,de a köd amitől a madaraink csőréig sem láttunk nem sok esélyt adott. Ennek megfelelően eredménytelen napot zártunk.

A második napon az időjárás mintha értékelte volna a solymászok igyekezetét ,szikrázó napsütésben gyülekeztünk és a szép idő kitartott egész nap.Itt még soha nem látott létszámú solymász csapat verődött össze ,ami lehetővé tette ,hogy a legkülönbözőbb látványosságokban legyen részünk.

Ez is megvolt!

Megint túl vagyunk egy tenyészszezonon. Annak minden szépségéve, örömével, bánatával esetleg tragédiáival, mert sajnos olyanok is történhetnek. Ha több az öröm a siker akkor úgy érezzük jól dolgoztunk, ha több a sikertelenség akkor rosszul sikerült szezonról panaszkodunk. Nagyjából így van ezzel minden állattenyésztéssel foglalkozó ember.

 Ugyan a gyakorlat az, hogy mára minden solymászatra használt ragadozó madárfaj zárttéri tenyésztése megoldható, de ez a fajok többségénél főleg mivel nem domesztikált fajokról van szó, nem egyszerű feladat. Ha természetes párokkal tenyésztünk, viszonylag egyszerűbb a feladat, hiszen elméletileg nincs más dolgunk, mint egy megfelelő tenyészvolierben elhelyezni a pár madarat, biztosítani a szükségleteiket és várni az eredményt, vagyis a szaporulatot. Ennél a módszernél a körülmények biztosításán túl sajnos kevés beavatkozási lehetőségünk van. Vagyis vagy van szaporulat vagy nincs. Viszont ha kézből nevel úgynevezett imprint madarakat veszünk tenyésztésbe akkor minden egyes madár párjaként viselkedve magunknak kell mindent elvégezni, ami nem kevés feladatot ró a tenyésztőre.

Kezdjünk íjjal vadászni!

A vadászati törvény módosítása, egyre aktuálisabb téma. Valamiért még mindig úgy gondolom, hogy most van értelme javaslatokat tenni, amikor még nem alakult ki a törvénytervezet végleges formája, mint jó magyar szokás szerint utólag elmondani mi miért rossz. A Magyar Vadászíjász Egyesület számos javaslattal segíti a törvényalkotó munkáját. Ezek közül az egyik legjelentősebb, ami nem is csak a szűken vett vadászíjászokat érinti, hogy a törvény tegye lehetővé 15 éves kortól az íjas vadászatot. Erről a javaslatról már egy korábbi cikkben írtam, de úgy gondolom, hogy érdemes kicsit jobban körüljárni a javaslatot.

            Ma a vadászvizsga ugyan 17 éves kortól letehető, de fegyvertartási engedélyt csak 18 éves kortól kapható, nagyon helyesen. Nézzük, mi lenne, ha a szükséges vizsgák letétele után már 15 évesen lehetne íjjal vadászni?  Kell attól tartani, hogy íjjal vadászó ifjú titánok rászabadulva erdőre, mezőre halomra lövik a vadat? Egyértelműen nem, egy rutinos, kiváló vadászíjász zsákmánylistája meg sem közelíti egy közepes lőfegyveres vadászét, nemhogy egy kezdőé. Ugyanis az a fránya max. 20-25m-es lőtáv valóban a vad érzékszervei által maga köré vont védőzónán belül van. Mikor a vadász e zónán belül tartózkodik, a vad lényegesen előnyösebb helyzetben van, mint a vadász. Ezzel el is érkeztünk az egész törvényjavaslat lényegéhez. Mi kell ahhoz, hogy egy vadászíjász sikeres legyen? Elsősorban türelem. Egy türelmetlen mozdulat akár az utolsó pillanatban is a vad elugrásához vezet. Minden vadászíjásznak vannak ilyen történetei. Másodsorban a lőfegyveres vadászathoz szükségesnél lényegesen jobb vadismeret. Ahhoz, hogy vadász ilyen közelről eredményes lehessen elengedhetetlen a vad faji sajátosságainak, szokásainak pontos ismerte. Harmadsorban szükséges a természet, a vad iránti alázat. Lehet a vadászíjásznak bármekkora az egója, az egónak a vad nem fog megállni.

Mégis elvesznek….

A solymászat örömteli napjai közé is vegyülnek bajok esetleg tragédiák. Sajnos a vadászati mód jellegéből adódóan néha előfordul, hogy egy-egy madár elveszik. Ezek az esetek végső soron mindig emberi hibára vezethető vissza, viszont leginkább a madár látja kárát.

A madár elveszések egyik oka a madár szerszámainak nem megfelelőségéből esetleg elhasználódásából adódó véletlen elszabadulás. Ez azért veszélyes, mert ilyen esetben gyakran marad a madáron olyan szerszám, ami esetleg könnyen beakadhat valahová és ez hamar tragédiához vezethet. Az ilyen esetek elkerülése érdekében a madár szerszámait folyamatosan ellenőrizni és szükség esetén azonnal cserélni kell. Ezen felül a tapasztalat azt mondja, hogy lehetőleg több lépcsőben zárható volierben helyezzük el madarainkat, így ha véletlen el is szabadul akkor is zárt helyen marad, és nem történik nagyobb baj.

Az elveszések másik módja, ha a napi repítés vagy vadászat közben önállósítja magát valamilyen okból madarunk. Azt kell mondjam ez a solymászat velejárója ősidők óta és tartok tőle, hogy hiába a technikai fejlődés,  az is fog maradni.

Gondolatok egy vadásznap kapcsán

Idén ismét lehetőséget kaptunk, hogy résztvegyünk a megyei vadásznapon, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek. Ahogy eddig is mindig, most is az eseményhez méltó helyszínen, Bőszénfán, került megrendezésre a somogyi vadászok ünnepe.  A rendezvény évről-évre jó alkalom, hogy felmérjük, mit gondolnak a vadászíjászatról a vadászat iránt érdeklődők. Természetesen megragadjuk az alkalmat, hogy a vadászíjászat szellemiségét a lehetőségekhez mérten propagáljuk. Megpróbáljuk a magunk kis szeletét hozzátenni ahhoz az átfogó szemléletváltáshoz, amire a vadásztársadalomnak oly nagy szüksége lenne.

Ennek jegyében minden kedves látogatónak, aki megtisztelt minket a vadászíjász sátornál, és beszélgetett velünk, elmondtuk, hogy milyen örvendetes, hogy az USA-ban már 3 millió vadászíjász van, és míg a vadászíjászok száma meredeken emelkedik, a puskás vadászok száma csökken. Ebből az adatból számtalan különbözőség ellenére az megállapítható, hogy az egyre újabb csúcstechnológiát kínáló vadászati mód helyett rohamosan emelkedik azok száma, akik valamelyik valós kihívást jelentő hagyományos vadászati módot választanak. Mindez úgy, hogy egy amerikai vadász számára mind hozzáférés, mind anyagi szempontból elérhetőbbek a legújabb csúcstechnológiát képviselő eszközök. Adódik a kérdés, hogy érdemes e megmászni nekünk a technika imádatnak azt a hegyét, ahonnan a technikai fejlettségben 20-30 évvel elöttünk járók már visszafelé jönnek, mert zsákutcának bizonyult? Természetesen nem arról van szó, hogy mindenki dobja el a puskáját, és ragadjon íjat. Puskával is lehet úgy vadászni, hogy esélye legyen a vadnak, és valódi kihívás legyen a vadász számára. Amikor a beszélgetésben idáig jutunk, kivétel nélkül mindig jön a belénk nevelt mondat. „Ááá, ezt nálunk nem lehet, a sok sebzés, meg a rengeteg vadkár miatt.” Ez a lehető legrosszabb reakció számomra. Ebben a mondatban minden benne van, amitől meg kellene szabadulnia a magyar vadászatnak, kishitűség, kifogáskeresés, megalkuvás stb.

Vándorsólyom - Új rovat!

A vándorsólyom az egyik legelterjedtebb ragadozó madár faj a világon, mind az öt kontinensen jelentős, egyre növekvő állománya él. A sarkvidéktől a forró egyenlítői területekig minden éghajlati övben megtalálható, 13 alfaját tartjuk számon. Nem véletlen, hogy a solymászat egyik legkedveltebb, legnagyobb számban használt vadászmadarának számít. Nemcsak a hatalmas elterjedési terület és a nagy egyedszám az oka, hogy a solymászok szívesen használják a vándorsólymot, hanem többek között az is, hogy vadász képességei és idomíthatósága az egyik solymászatra legjobban használható madárrá teszi. A vándorsólyom a természetben szinte kizárólag repülő madarat zsákmányol, ami különösen megfelel a varjúfélék, kacsafélék és tyúk alkatúak elejtéséhez. A vadászható vadfajok jelentős része abba a csoportba tartozik, amelyből a vándorsólyom zsákmányállatainak zöme kikerül. A solymászok kétféle módon vadásznak a vándorsólyommal, az egyik, amikor a kelő vadra ökölről indítják a sólymot, és az ún. "után röpüléssel" próbálja elejteni a zsákmányt.

 

Vendégségben egy vadászíjásznál

A vadászíjászat a közelkerülés művészete. Rég letűnt korok vadászati technikájának a felelevenítése. Visszatérés a gyökereinkhez, az alapokhoz. Az íjjal való vadászat nem csak az állatok elejtéséről szól. Szól arról is, hogy légy összhangban a környezeteddel, figyeld meg és érezd át apró jelzéseit, melyek mind-mind segítenek majd azon a hosszú úton, mely a sikeres és felelős íjász-vadász személyiséged kifejlesztéséhez vezet.

Íjászat - Íj készítők

Az íjaknak alapvetően két típusa van: csigás és reflex. A csigás íjak nagy teljesítményű precíziós gépek. Ezeknek az íjaknak a fejlesztéséhez rengeteg pénzre és kutatásra van szükség. Ahhoz, hogy ezek a befektetések megtérüljenek olyan hatalmas piac szükséges mint az USA (több mint 3 millió vadászíjász), ezért azok a cégek melyek csigás íjakat gyártanak az Egyesült Államokban találhatók. Más a helyzet a reflexíjakkal. Bár ezek az íjak is egyre modernebb anyagokból készülnek, a gyártási folyamat nem veszítette el kézműves jellegét. Hazánkban több olyan íjkészítő mester is dolgozik, aki esztétikailag szép,
 

Solymászat

Solymászat
 
Tartalom átvétel