Kinológia

A közelmúlt vadászati jog változásainak hatása a vadász-kinológiára!

2015. évben a vt, illetve 2017.- ben a vhr. változásai döntően, de nem mindig a kívánt módon változtatták meg a vadászkutyák használatát. Most a teljesség igénye nélkül foglalkozom néhány kérdéssel, a pozitív illetve a negatív hatásokra figyelemmel. Véleményem részben a saját tapasztalatom, részben az OMVK Szakbizottságaiban kialakított szakmai álláspontokra alapozva alakítottam ki!

Az eddigiekben a vadászkutyák alkalmazását a jogalkotó a rejtőző vad felkutatásában, a lőtt és a sebzett vad terítékre hozásába határozta meg. Ez bizonyos vadászati módok során az állatvédelemmel komoly nézet különbséget eredményezett. Így például a kotorékvadászat, illetve az agarászat területén. Ezt a feszültséges sikerült a tv. módosításában, - az állatvédő szervezetek javaslata alapján - feloldani, miszerint a „Vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral, illetve magyar agárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység.” (Vt. 56.§.(1)  „A vadászat alkalmával – az azt alkalmazó felelősségére – a vad keresésére, felkutatására, valamint elfogására csak olyan vadászkutya alkalmazható, amelyet igazoltan vadászatra képeztek.” (Vt. 67.§. (5)

VADÁSZKUTYÁK FELKÉSZÍTÉSE VADÁSZATRA / I. rész Az apróvad vadászat

Elsődlegesen ez a téma a fiatal vadászkutyák és vezetőik számára lehet érdekes. Mielőtt bárki vadászkutya-tartásra, netán vele való vadászatra adná a fejét, fontos tisztába lenni a saját tulajdonságaikkal (önismeret), milyen vadászterületen kerül többségben alkalmazásra a tanítandó kutya és a kiválasztandó fajta alkalmas-e belső tulajdonságai alapján (fajta ismeret) a későbbi elvárásoknak! Egy szóval nem elég, hogy tetszik egy kutya külső megjelenése, tekintetbe kell venni az egyéb környezeti tényezőket is! Ezek figyelmen kívül hagyása sok kellemetlenséget okozhat kutyának, gazdának egyaránt. Arról nem beszélve, hogy a fajta és az egyed kiválasztása normális esetekben 10 – 14 évre szól!

Elsőnek az apróvad vadászati módokról és az alkalmazható vadászkutyákról röviden. Minden tanítás alapját a fegyelem tökéletes elsajátítása képezi. Nélküle nincs jó vadászkutya, bármilyen kiváló genetikai háttérrel is rendelkezik! Az alapképzést követően a vadászati módok igényeinek megfelelően kell a vadászkutyákat tanítani. Az egyéni és társas vadászatokon a vizslák, retrieverek valamint a kajtató ebek alkalmazhatók eredményesen. Speciális – 1943 óta nem alkalmazott – vadászati módot kell itt megemlíteni az agarászvadászatot. Ennek ismételt bevezetése a vadászati kultúra színesítését és a hagyomány továbbélését jelenti. Kizárólag a nemzeti kincsként jegyzett magyar agárral végezhető, megfelelő személyi és tárgyi feltételek megléte esetén. A vadászatokon számba vehető feladatok – az agarak kivételével - megegyezők, természetesen a végrehajtás a fajtákra jellemzők figyelembe vételével történik!

A bíró szemével

A VAV vizsgák gyakorlati megközelítésből koránt sem olyan egyértelműek, mint ahogy azokat leírva és magyarázva láthatjuk a szabálykönyvben. Sok évtizedes gyakorlatomra alapozva kijelenthetem, - sokakkal ellentétben - hogy az éles vadászaton történő bírálat ad valódi képet a vizsgázandó vadászkutyák teljesítményéről, a vadászaton történő alkalmazhatóságukról. A szakemberektől is hallható, hogy a vadászaton nem azonosak a feltételek ezért lehet, hogy a bírálati szempontok sem azonosak.

Nos röviden vizsgálom, mi történik a mesterséges vizsgákon és mi a vadászatokon, valamint mit várok el az egyes vadászati módok kapcsán a jól dolgozó vadászkutyáktól!

Talán a legfontosabb, - bár a vadászok a legkevesebb gondot fordítják rá -, a fegyelem. E nélkül nincs és nem is lehet jó vadásztársunk a kutya. Sokan úgy gondolják, hogy megvásároltak egy vadászkutya fajtához tartozó egyedet és az, természetesen idővel vadászni fog. Ebben van is valami. Mindössze az nem mindegy, hogy „öntörvényű”, vagy a vadászat elvárásainak megfelelő, a vadász munkáját segítő, a vadászat eredményességét és etikusságát pozitívan befolyásoló vadászkutyává válik. Ennek alapja az öröklött hajlamok megléte, azok felszínre hozása és az egyes vadászati módok igényeihez igazítása. Ezt kivitelezni kizárólag fegyelmezett kutyával lehet, tehát meg kell tanítani az emberi környezetben, valamint a vadászatokon való kultúrált és elvárt viselkedésre.

Gondolatok a kotorékvadászatról

A „kotorékozás” egy ősi, hagyományos vadászat, amely során a föld alatti kotorékban élő „kotoréklakók” felderítésére a vadász segítőként speciális képességekkel rendelkező vadászkutyákat alkalmaz. A kutyákkal szembeni elvárások a megfelelő alkat, bátorság, szenvedély, kitartás, alkalmazkodó képesség a földalatti nem szokványos viszonyokhoz, a teljes fizikai és pszichikai felkészültség és a rendkívüli mozgékonyság. A kotorékban a kommunikálás egyetlen módja, az események csaholással történő jelzése. Fontos az öröklött hajlamok megléte mellett a tanított viselkedés megfelelő kialakítása, tanítása. A felkészítés során a következetesség, türelem és a fokozatosság szükséges a kiképző részéről! Ezzel a kérdéssel jelenleg nem foglakozom behatóan, most a kotorékvadászat lényegére, fontosságának megismerésére szeretnék rámutatni.

Mi is valójában a kotorék, mi a célja, milyen lakói lehetnek és milyen kutyafajták alkalmasak e feladat ellátására?

Egy kisebb – nagyobb alagútrendszer, amelyben üregek „katlanok” találhatók. Ez a rendszeres és/vagy alkalmi kotoréklakók időnkénti (szaporodás, párzás, ivadéknevelés) életvitelszerű tartózkodási helyéül szolgál.

CSALÁD és KUTYA

Tavasszal, nyár elején és ősszel aktuális a kölyökkutyák vásárlása, új környezetbe kerülése. Nem elfelejtendő, hogy a kutyát viszonylag hosszú együttélés „tárgyává” tesszük, aminek mindkét félnek meg kell felelni. Ennek tudatába illik dönteni!

Lényeges önmagunk ismerete, hogy meghatározható legyen a habitusunkhoz való fajta kiválasztása. Tisztába kell lenni, hogy milyen vadászati lehetőségeink vannak, ehhez milyen kutya fajták felelnek meg. Nem elhanyagolható a családi, tartási és gazdasági lehetőség, „csak addig nyújtózzunk, amíg a takaró ér!” Ezen fontos szempontok mellett, számos kevéssé lényeges kérdés merülhet fel, ami arra készteti a leendő tulajdonosokat, hogy megfontoltan döntsenek, mert később nehéz a hibás döntések korrigálása, legtöbbször nem is sikerül zökkenőmentesen!

Nem elég, hogy „csak” külsőleg nyerje meg tetszésünket, ismerni szükséges a fajtára jellemző belső idegrendszeri, általános és speciális tulajdonságokat egyaránt. Ez fogja meghatározni a későbbi kapcsolatot kutya –gazda, a család és környezetük között. A vadászkutya fajtákra általában jellemző a nagy mozgásigény, a minden iránti érdeklődés legyen az idegen ember, állat vagy az őt körülvevő környezet összessége. Ebből következően kölyök és fiatal korban rengeteg időt és energiát köt le az állandó kíváncsiságuk kielégítése, szakszóval a megfelelő szocializálásuk! Ennek részbeni vagy teljes elmulasztása a kutya pszichés sérülését okozza, ami nem ritkán munkára, sőt az emberi környezetbe élésre is alkalmatlanná teheti!

Felelős kutyatartás és a kutya rendeltetésszerű alkalmazása

Tapasztalatom szerint sokan nincsenek tisztába a felelős kutyatartás alapvető általános szabályaival és az alkalmazott fogalmak jelentésével. Nem ismerik a vonatkozó törvényeket, rendeleteket és mint tudjuk ez nem mentesít senkit a felelősség alól! Ennek szellemébe, a teljesség igénye nélkül említek néhány általánosan betartandó szabályt.

- Ebadó:
Minden kutya tulajdonos számára kötelező. A 3 hónapos kort betöltött kutyát veszettség oltásba kell részesíteni, majd ezt évente ismételni kell. Ennek elmulasztása pénzbírságot von maga után! Az oltáskor fizetendő összeg két részből tevődik össze. Az oltóanyag, az állatorvosi szolgáltatás ára és az ebadó. Az adó mértéke államilag szabályozott, az orvosi szolgáltatás és a vakcina kiskereskedelmi ára változó. A veszettség oltást megelőzően az állatorvos ellenőrzi az egyedi azonosító meglétét. Ennek hiányába nem végzi el az oltást mindaddig, míg a mikrochip beültetésre kerül. Ennek elvégzése kötelező a kutya 4 hónapos koráig! A chip ára nem lehet több 3500 Ft-nál, természetesen erre rakódik az állatorvosi költség is.

Az Alpesi Tacskókopóról

Ismét egy olyan ősi fajta bemutatását tűztem célomul, amelyik szinte egyáltalán nem ismert még vadászberkekben sem, legfeljebb a hivatásos vadászok között van, aki már esetleg a ránézésre jelentéktelennek tűnő vadászkutyával testközelbe került. Mint általában a kopók nagy többsége, ősi hajtó kutya. Származását tekintve nincs pontos adat. Azt tudni lehet, hogy a kelták életében a vadászat előkelő helyet foglalt el. Kutyájuk a Keltakopó széles körben terjedt el és szinte minden kopófajta ettől származtatható. A római birodalom területén is szívesen használták, ezt számtalan fennmaradt feljegyzés, képzőművészeti alkotás és ásatási lelet tanúsítja. Elterjedési területét ismerve valószínű, hogy több nyugati kopófajta mellett a tacskókopó egyik őse a keltakopó lehetett.
       A fajta kialakítás kezdeti szakaszában nyúl és róka vadászatra alkalmazták, később a sebzett vad vérnyomán, vezető ebként is eredményesen dolgozott. Kitenyésztési, majd fő elterjedési területe az Alpok területére tehető. A vadászok a hegyvidék szépsége mellett, ismerték az ottani vadászatok nehézségeit, a sebzett vad kutyával való követés megpróbáltatásait. A nehézkes, nagyobb termetű vadászkutyákkal a sziklás hegyoldalakon csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem lehetett eredményesen dolgozni. A vérebekkel szemben előtérbe került a kistermetű, de nagyon jó adottságú, biztosan vezető tacskókopó. 1880-as években a Habsburg udvarban a hivatásos vadászok nagy megelégedéssel használták, első sorban a zerge vadászatok kapcsán. A fajta tenyésztői 1896-ban megalakították a Nemzetközi Tacskókopó Clubot, ami több – kevesebb sikerrel, egyre elmélyülő viszálykodással terhelten működött.

Vaddisznó vadászata kutyás szemmel

Úgy gondolom, mindenkivel egyetérthetünk, hogy a vaddisznó vadászata számtalan felejthetetlen élményt, izgalmat nyújt. Ez fokozható a megfelelő vadászati mód megválasztásával, a kultúrált, etikus viselkedéssel és nem utolsó sorban a jó vadászkutyák alkalmazásával. Az érvényes jogi rendelkezések értelmében, egy nagyvad vadászati mód a terelés, ahol kutyát tilos alkalmazni! Most elsősorban a vaddisznó hajtó és a terelő vadászatokkal, azok kutyás szempontból lényegi eltéréseivel, kívánok foglalkozni.
Milyen vadászkutyák jöhetnek számításba egyáltalán?
Erre egyszerű a válasz! Minden olyan fajtatiszta és keverék kutya, amely alkalmas a vaddisznó hajtására. Leginkább terriereket, tacskókat alkalmazunk. Kopók közül az erdélyi, a tacskókopó jöhet számításba, kevés a hazai állomány de kiváló teljesítményre képesek a lajkák és fürjészebek is. Lényeges belső öröklődő tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mert hiányukat tanítással nem lehet pótolni! Fontos a bátorság, ami nem nyilvánulhat vakmerő, önveszélyes magatartásba. Szükség van a szinte határtalan szenvedélyre és kitartásra. Az önálló munkára, ami nem azonos az öntörvényű megnyilvánulással. A vad megtalálását hangos csaholással kell jelezni és a vad űzésekor folyamatos hanggal szükséges dolgozni. Ez biztosítja a vadásznak nyújtott segítséget, mivel állandó helyzetképet ad a vad mozgási irányáról. A teljes vadászat idejére követelmény az engedelmesség, jó vezethetőség!

Vadásztacskó

A fajták kialakulásának és tenyésztésének rövid történeti áttekintése.

Tacskószerű vadászkutyák ábrázolása már ókori domborműveken is látható. Írásos emlékek a középkorból maradtak fenn először. Természetesen ezeknek a kutyáknak a ma ismert vadásztacskóhoz nem sok köze volt. A mai tacskó típus Németországhoz köthető. A rövidszőrű tacskó német nemzeti kutyafajta. Őshazája Bajorország. A tacskó céltudatos tenyésztését a Német Tacskóklub megalakulásától, 1888. évtől számítják, törzskönyvezésüket 1889- től kezdték. A fajta egyre népszerűbbé vált eleinte a vadászok, később a kedvtelésből tartók körében is. 1900 – 1919 közti időszakban a háború ellenére is elérte a törzskönyvbe iktatott egyedek száma a 20000 darabot. Ez a népszerűség azt jelentette, hogy megindult a „divat” tenyésztés, egyben a vadásztacskó kiváló munkatulajdonságainak háttérbe szorítása. Erre reagáltak a német vadászok, Nasse, neves tacskótenyésztő, vadászkynológus „Használati vagy luxuskutya-e a tacskó” címmel vitaindító cikket jelentetett meg, ami nagy vihart kevert! Ezt követően 1906-ban a vadászok megalakították a „Német Vadásztacskó Klubot”, ehhez csatlakozott az egy évvel előtte alakított „Törpetacskó Klub” is. Ezek az intézkedések a  tacskó, mint munkakutya érdekébe történtek. Egyidejűleg a divatirányzatokat előtérbe helyező tenyésztők és a használati értékeket védő tenyésztők tábora külön vált! 1909-ben megalakították a „Német Használati Tacskó Egyesületek Szövetségét.” Ezzel egy időben megkezdődött a „Használati Törzskönyvek” bevezetése.   

Nemzeti kincsünk az ERDÉLYI KOPÓ

A hazai vadászkutyák közül a legrégebbi fajta. Kialakulását tekintve, -mint minden ősi fajta vonatkozásában – megoszlanak a vélemények. Az alábbiakban bemutatom a napjaink,  talán legelfogadottabb kutatási eredményekre alapozott szakvéleményt.
A vándorló magyarság és egyéb törzsek keletről nyugati irányba vonulva, legeltető állattenyésztéssel és vadászattal foglakoztak. Természetes, hogy ezekhez a tevékenységekhez kutyára feltétlen szükségük volt. Vadászati céljuk sikeres megvalósításához olyan vadászkutya kellett, amely megfelelő kitartással, szívóssággal hajtotta a vadat. Bírta a vándorlással együtt járó mindennapi megpróbáltatásokat, az időjárás és környezeti hatásokkal szembeni kitettséget. Ilyen feltételeknek a hajtó jellegű kutyák feleltek meg. (ezeket a kutyákat nevezték később kopóknak. A szó jelentése elkapó, megfogó). A különböző néptörzsek találkozásuk során hol békében, hol csatározva élték életüket. Kutyáik minden képen keveredtek egymással és kialakultak az új kopó fajták.

Tartalom átvétel