Aktualitások

    Ön itt van:  
  1. Kezdőlap
  2. Aktualitások
  3. In memoriam
2021 december 02

In memoriam

In memoriam

 In memoriam  Berend Ferenc (1945-2021)

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
          
(Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi...)

Ismét elszáradt egy délceg tölgyfa.  Hosszasan, bátran dacolt az elemekkel, hiszen a nagy, égig érő fák állva múlnak el. Egyenes törzséről azt hittük, soha nem hajlíthatja majd meg semmi. Berend Ferenc olyan ember volt, aki egyenes jellemével, sziklaszilárd értékrendjével mutatott példát a környezetének és nem ismert megalkuvást. Régi elveket vallott, amikor úgy gondolta, hogy a dolgokat nem leírni kell, hanem az adott szót betartani. Ezert tiszteltem annyira és ezért tudtam rá igazán felnézni, ahogy kevesekre. Halála pótolhatatlan veszteség a családjának, barátainak, ismerőseinek és Somogy megye vadásztársadalmának.

Berend Ferenc 1945. március 17. született Sarkadon, anyai ágon erdész vadász felmenőkkel rendelkező család sarjaként. Gyermekkorát a Somogy megyei Kéthelyen, majd Szőkedencsen töltötte, itt ismerte és szerette meg a természet sokszínű világát, amely későbbi életpályája meghatározója lett. Bár eredetileg erdőmérnöknek készült, politikai okok miatt nem kapott határsáv engedélyt Sopronba, így ez az álma egy életre szertefoszlott.  Ehelyett a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán 1968-ban agrármérnöki, 1970-ben növényvédő szakmérnöki, majd 1986-ban agrárközgazdász diplomát szerzett. Pár év zalai kitérő után az akkori pusztakovácsi termelőszövetkezet vezetője lett.

1971-óta vadászott, saját bevallása szerint a kedvenc vadfaja az erdei szalonka volt, amelyből az első példányt Páll Endre, a híres vadászíró kíséretében ejtette el. 2006-2015-ig a Gyótai Vadásztársaság elnöke, 2009-2021-ig az OMVK Somogy megyei Területi Szervezetének vezetőségi tagja, 2011. novemberétől haláláig a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének elnöke volt.

Tíz éve, amikor elnökké választottuk az egyik fő célkitűzése az volt, hogy a Szövetség növelje a megyében a támogatottságát és taglétszámát, és megteremtse a működéshez szükséges gazdasági stabilitást. Taglétszámunk az elnökségének első évében több, mint a duplájára emelkedett, Berend Ferenc neve egyet jelentett a hívó szóval.

Nagy álmát valósíthatta, amikor elnöksége kezdetén a megyei Vadászkamarával szoros és konstruktív együttműködést szorgalmazott. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy néhai Dr. Boda Pálhoz, a Kamara egykori elnökéhez szoros barátság fűzte, amely barátság az egymás iránti feltétlen tiszteleten és megbecsülésen alapult. Közös elnöklésük 9 éve hosszútávra megteremtette a két szervezet tartós együttműködését, amely együttműködés vadászattörténeti jelentőségű lett Somogy megyében. Közös hitvallásuk volt, hogy az érdek-képviseleti szervezetek vannak a tagjaikért és nem fordítva, munkájuk során mindig erre törekedtek és ezzel vívták ki a vadásztársadalom tiszteletét.

Júniusban még ott volt velem Sopronban a disszertációm védésekor, támogatott, ahogy azt mindig is tette. Augusztusban ejtette el a Vadászszövetség területén az utolsó őzbakját, de ekkor már jó ideje gyengélkedett. Méltatlannak találta a helyzetet, amit a betegsége okozott, de ott, vadászat közben igazán csillogott a szeme és úgy láttam rajta, hogy boldog.

Tiltakozásunk ellenére belátta és bejelentette, hogy visszavonul a ciklus végén az elnöki poszttól. Egy évtizedes munkája elismeréseként a Szövetség elnöksége felterjesztette a Magyar Vadászatért Érdemérem kitüntetésre, amelyet szeptemberben, a Természeti és Vadászati Világkiállítás Somogy megyei nyitórendezvényén, a meglepetés erejétől meghatottan vett át, és amely kitüntetés ez esetben a legméltóbb helyre került. Még együtt vágtuk át a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpont avató szalagját, amelyre büszke volt és örömmel töltötte el, hogy a kis ház egykori mentora nevét viseli majd.

Büszke és egyenes ember volt, aki a gyengeség jeleit nem tudta elviselni magán, aki az orvosi beavatkozást úgy is vállalta, hogy tisztában volt annak kockázatával. Mielőtt kórházba került, még beszéltünk és megígérte, hogyha túl van rajta, felhív. Letaglózott a hír, hogy többé nem beszélünk telefonon. Nem ül be többé az irodámba, hogy megvitassuk a Vadászszövetség ügyeit, vagy, hogy egy jót beszélgessünk, ahogy azt igaz barátok teszik időnként, megosztva egymással gondjaikat és örömüket. Nem ad tanácsot többet az idősebb jogán és nem fordulhatok már hozzá ha elakadok valamiben.

A sors útjai a végtelenségig kifürkészhetetlenek. Méltatlannak érzem, hogy a betegágyból nem kelhettem fel és nem lehettem ott a búcsúztatóján Keszthelyen, nem köszönhettem el tőle tisztességgel, amit most megteszek.
Megígérem, hogy a jövőben is az általad kijelölt úton haladunk tovább és mindig visszaemlékezem majd a bölcs tanácsaidra.
Feri, nyugodj békében.

Dr. Kemenszky Péter

 

Read 436 times
back to top
© 2019. OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete. Minden jog fenntartva.

Keresés

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések