Magyar agár helye a XXI. században. A magyar agár ősi vadászkutyafaj-tánk, amely a fajta történetébe számos viszontagságos korszakot élt már át de mindig voltak, akik talpra állították. Volt a kihalás közvetlen árnyékába és volt az érdeklődés központjába is! A XX. század közepétől ismét jelentős gond van a fajta további sorsával. Ma nincs egyértelműen eldöntve a státusza. Vadászkutya is, meg nem is! Bár szerény, de egyértelmű véleményem, hogy ezen meditálni, de leginkább vitázni badarság és nagyfokú szakmai hiányosság! A fajta igazi tenyésztői, akik szem előtt tartják a fajta belső tulajdonságainak továbbvitelét, keresik a helyét.
Nem a versenypályákra teremtődött, az csak kiegészítő tevékenység, pótcselekvés lehet! A magyar agár számára a műnyúl olyan, mint férfiembernek a felfújható guminő! A vadászatokon - a megváltozott vadászati kultúra, bírtok viszonyok, a fajta ismeretének hiánya, stb. okán – nagy szimpátiára nem számítunk. Való igaz, klasszikus agarászat bevezetésére pillanatnyilag nincs esély. Ilyen körülmények között mégis mit tehetünk századunkban e nemes fajta megmentéséért, a hagyományaink ápolásáért?
Az első lépések megtörténtek azzal, hogy FVM rendelet 64/1998 (XII.31.) hivatott szabályozni az államilag elismert tenyésztő szervezetek létrehozását és működését. Ez azonban ma már világossá vált, hogy bár jogállamban élünk nem minden szervezetre vonatkozik, netán nem mindenkire nézve kötelező a jogkövető magatartás!!!
Nagyon kiváló kezdeményezés a 32/2004 (IV.19.) OGy. határozat, amely kimondja, hogy a kilenc magyar kutyafajta nemzeti kincs. Itt azonban ez az ügy is megrekedt! Valójában akkor lenne nem csupán gesztus értéke ennek, ha ezek a fajták megérdemelt helyükre kerülnének és az Átv.-be is jegyeznék, mint számos más honos fajtánkat!
A magyar agárnak, kétségtelen a vadászati alkalmazás lenne a legméltóbb és legjobb lehetőség a túlélésre, de annak is tudatába kell lenni, hogy ez nem az egyetlen. Néhány lehetőség, amely egyben iránymutatás lehet a követendő úton.
- Mindenek előtt az agarászoknak és a magyar agárfajta tenyésztőinek maguk között kell rendet rakniuk és közös nevezőre jutniuk. Meg kell felelniük a jogi szabályzásnak, amely kimondja, hogy fajtánként számtalan egyesület, klub, stb. lehet, de csupán egy tenyésztési irány, az államilag elismert tenyésztő szervezet által diktált cél valósítható meg! Amíg nincs egyetértés e „maroknyi csapatban” addig minden építő javaslat csak elmélet marad!
Ugyan ez vonatkozik a gyakorlatra is. Való igaz, hogy a „magyar rögön” kipróbált agár az igazi magyar agár, de amíg ez nem legalizált formában történik, addig orvvadászatnak minősülnek az ilyen próbálkozások! Az úgynevezett „megélhetési” agarászokról nem is beszélve! Ezekben az esetekben a legszomorúbb, hogy nem ritkán kiváló agarak esnek áldozatul, mert a vadat űző kutyáknak nincs helye a vadászterületeken és „tettenérés” esetén ezek – teljes joggal - kilövésre kerülnek!
- A hivatalosan bejegyzett tenyésztő szervezet vezetősége sokat tesz annak érdekébe, hogy a tenyésztés hatékonyságát szolgáló teljesítmény vizsgálat jogilag legalizálva megrendezhető legyen bizonyos vadászterületeken. Ezeken a rendezvényeken, azok az agárvezetők vehetnek részt, akik vadászvizsgával rendelkezne. Ez a törekvés nem azonos természetesen a vadászati mód törvénybe iktatásának igényével!
- Óriási előre lépésnek tekinthető, hogy 2008. január 01.-től az addigi „szépség” kiállítási centrikusság értelmét vesztette, mivel az ott elért eredmények a tenyésztés szempontjából érdektelenek! Ez most már csupán egy kellemes időtöltés, életvitel, szórakozás és nem több!
- Az agarászatról kialakult szemlélet megváltoztatása terén is csak lassan, sok akadály elhárítása közepette lehet előre jutás. A hagyomány ápolása is úgy végezhető tisztességgel, ha nem elszigetelten, hanem a nyilvánosság bevonásával zajlik. E szellembe lenne értelme bevonni a természetvédelmi és állatvédelmei szervezetek, nemzeti parkok, természetvédelmi területek kezelőit, vezetőit. Tenni kell ezt azért is, mert a honos állatokkal kapcsolatos kultúrtörténeti kutatások és azok bemutatása, hagyományok ápolása a természetvédelem egyik alap feladata. Ezért eleinte itt lenne indokolt felújítani és bemutatni a hagyományos agarász vadászati módokat. Indokolttá teszi ezt az idegenforgalomra gyakorolt várható pozitív hatása is. A változatos agarász vadászati módok közönség vonzó hatása miatt ezeken a területeken kitolható a turisztikai idény, növelhető a bevétel. E témában számos ismeretterjesztő előadás, kiállítás rendezhető úgy a nagyközönség, mint a vadásztársadalom számára. Szintén nem elhanyagolható az agár tenyésztők szempontjából sem, hogy ezeken a rendezvényeken a fajta jellegzetes, értékes belső tulajdonságai felszínre hozhatók, erősíthetők, megőrizhetők és bemutathatók. Ezzel eloszlathatók az állatvédők és vadászok közötti oktalan aggályok!
- Jelentősebb megyei és országos rendezvényeken évek óta zajlik agaras bemutatók szervezése. Ezek kiterjesztésére kell törekedni, egybe kötve rövid fajtatörténeti és az agarászat történelmi korokban betöltött társadalmi, politikai szerepének bemutatására épülő ismeretterjesztéssel, hasonlóan a solymászat és íjászat terén már bevált mintára.
- Vadgazdálkodási jelentőségét is érdemes megemlíteni, mert van ilyen is! A mezei nyúl vadászatok kapcsán számos sebzett nyúl nem kerül terítékre, mert látható súlyos sérülése nincs, de nagyobb távolságra „elfekszik” és esetleg később kimúlik. Ilyen esetekben vizslákat nem küldünk a sebzett nyúl nyomába, mert a vizsla nem éri utol és feladja az üldözést! Ezzel szemben, - bár nem klasszikus agarászviselkedés – a magyar agár igen jó szolgálatot tehet úgy etikai, állatvédelmi, mint gazdasági szempontból. Másik fontos, folyamatos problémát okozó terület a vadgazdálkodási érdekeket sértő, sok kárt okozó szőrmés ragadozók(róka, aranysakál) gyérítésének lehetősége, amelyben szintén jeleskedhetnének az agarak.
- A felvetett kérdések kivitelezéséhez természetesen kompromisszumokra van szükség és arra, hogy ismerjük meg amiről beszélünk, jelesen a magyar agarat és az agarászat alkalmazásának mai viszonyaink közötti lehetőségeit, mielőtt bármilyen vélemény nyilvánításra szánjuk el magunkat.
- Az államilag elismert tenyésztő szervezet, mai nevén Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesülete (MATOE) és az OMVK kynológiai szakbizottság vezetősége 1998 – 2002 között szorosan együttműködött. Kidolgozásra került a magyar agarak vizsgáztatási rendszere, (az agarász VAV), valamint az agárvezetők állami vadászvizsga kiegészítő anyagának tervezete. Vagy is az agarak teljesítmény felméréséhez szükséges vadászterületen végzett munka során megfelelő vizsgával és vadászjeggyel rendelkező agárvezetők vehetnek részt. A már említett időszakot követően a szakbizottságban személyi változás következett be, így a megkezdett munka félbeszakadt. A jó irányba induló „agárügy” megnyugtató rendezése reméljük, hogy csak lelassult és nem merült feledésbe. Bízunk abba, hogy a nagy múltú, sokkal több megbecsülésre érdemes, ősi vadászkutya fajtánk sorsának megoldása előtérbe kerül és minden érdekelt fél megelégedésére, megoldódik.
Ugyanezt reméljük – utaló jelek vannak – az agarászok szemléletének egységesítésével kapcsolatban is. Bízzunk a mindenki számára kötelező jogkövető magatartás valóbani bekövetkezésére és akkor a jogi lehetőségek is a fajta jobbítására fordíthatók lesznek! Legyünk büszkék, hogy kis nemzet lévén, kilenc nemzetközileg is komoly elismerésnek örvendő kutyafajtával rendelkezünk. Óvjuk és kövessünk el mindent, hogy utódaink is élvezhessék e fajták által nyújtott örömöket és élményeket.
Pomázi Ágoston
kynológus, természetvédelmi szakmérnök